Bárd neve először a székesfehérvári káptalan birtokaként szerepelt először az emlékiratokban 1229-ben. 1268-ban a királyi udvarnokoknak volt itt földterületük. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzék szerint plébániája is volt már ekkortájt. A XV. században a Mérey, majd a Perneszi család birtoka volt, 1536-ban a székesfehérvári őrkanonok, 1550-ben Dersffy Farkas birtokolta. Saját körpecsétet az 1910-es évektől használtak az elöljárók. A község három részre tagolódott: Bárdra, Szerászlóra és Kaposszentbenedekre. A részek először 1851-ben egyesültek, a Bárdudvarnok elnevezést 1908-tól használják. Szerászlót első alkalommal 1411-ben említették iratok, ekkor az Illyemindszenti család tulajdona volt. Később önállósult, s községbíró dolgozott itt. Szentbenedeket 1421-ben adományozta Zsigmond király a Gereczi családnak, 1492-ben az őseik által alapított bencés prépostság kegyúri jogát is megkapták. A községhez tartozott Kaposdada: a jeruzsálemi Szent János lovagrend itteni rendházáról 1244-ből vannak oklevelek. |